“Sosem szabad elfelejtened, hogy a nagyság nem garancia a boldogságra, a jóság ellenben mindig az.” Sri Chinmoy
Azt hiszem magát a jó és rossz fogalmát elég nehéz tisztázni, mert társadalmanként változik az erkölcs és a megítélés. Mindenesetre szerintem az általánosan elmondható, hogy ha ártunk embertársunknak, türelmetlenül, átgázolva a másikon haladunk előre, akkor az nem jó…
Hova lett a jóság az emberekből? A megértés, türelem, empátia, önzetlen segíteni akarás? Az, ami tényleg szívből jön, nem vár el semmit, csak ad, támogat. A társunkban keressük, másoktól elvárjuk, de vajon mi adunk-e?
A fene nagy materializmusban odáig jutottunk, hogy mindent fogni, birtokolni akarunk, a sajátunknak tudni, egoból élni.
De hát mi ennél többek vagyunk! Nem csak az a test és az az anyag, ami körülvesz! Talán, ha ezt megértenénk, akkor nyitottabbakká válnánk a nem kézzel fogható, nem anyagi világra. Megtapasztalnánk, hogy van lelkünk is. Sőt, nem csak nekünk, de másoknak is… Lásd meg a másik lelkét is. Ne csak azt a külső burkot, a felszínt vedd észre. Nézz az emberek, dolgok mélyére. Akard látni, megismerni, megérteni. Akkor tudni fogod a miérteket is és azt, hogyan tudsz segíteni.
Miért kell mindig a bántás, a leigázás, a hatalmi játszmák? Hova lett a női, befogadó energia? Törekvés a harmóniára?
Mindent csak megváltoztatni akarunk 🙁 Bezzeg elfogadni már nem… Holott mi is azt várjuk, hogy elfogadjanak! Ha már itt tartunk, az elvárások is csak a gondot okozzák. Magadban is és a másikban is. Ha nincs elvárásod, csak elfogadod, ami van, akkor nem érhet csalódás és a másik sem érez kényszert. Így ő is szívből adhat, mert nem kötelező.
A csecsemőkre szokták mondani, hogy milyen angyaliak. És ebben mennyire igazuk van! Nem akarnak átformálni semmit, rácsodálkoznak a világra és elfogadják olyannak, amilyen. Ők igazán, feltétel nélkül szeretik a szüleiket. Nekik nem számít mennyit keresel, mekkora házban laktok, milyen márkájú ruhát adsz rá… Csak az számít, hogy ott legyél vele, tudja, hogy számíthat rád, osztatlan figyelmet szentelsz neki. Nem fogják megjátszani magukat, csak mert az érdekük úgy kívánja. Egyszerűen csak vannak.
Sokan közülünk ezt keresik. Ezt a feltétlen elfogadást és szeretetet, mert ez az alapvető szükségletünk, ami nem változik. Ezért fordulnak Istenhez, az Angyalokhoz, a vallásokhoz, igazából mindegy hogyan nevezzük, mert attól, a felettünk álló “erőtől” várjuk – várják ezt.
Csak megint ott tartunk, hogy kívül keressük mindezt. Holott az egész azzal kezdődik, hogy vajon te szereted és elfogadod magad? A döntéseidet? A hozzáállásodat? Meg tudsz bocsátani magadnak? Békében élsz önmagaddal? Szerintem, ha ezek megvannak, akkor rossz ember már nem lehetsz 🙂 Belül, ott a szíved mélyén, érzed mi a jó és a rossz. Próbálj meg a szíved szerint élni. Tedd azt, ami boldoggá tesz. Legyen meg az a bizonyos napi jó cselekedet. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég az is, ha például valakire rámosolyogsz szívből. Az őszinte mosoly sugárzik! Nem kell pénz ahhoz, hogy jót tegyél és jól legyél…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: