Ha az illúzió romba dől

Miért olyan nehéz a szétválás, a szakítás? 

Már maga a szó is kifejezi… “Egyként” tekintettél a társadra, hiszen ami eleinte te és én volt, abból lett a mi, egy új közösség, egy új fogalom, egy új illúzió született általatok. Aztán ez az, ami szerte foszlik és mindkettőtöknek megint vissza kell találnia saját magához. Egy álomvilág törik össze ilyenkor. Hiszen eddig is volt te és én, csak a mi fátylán keresztül nézted a világot! Nem szabad megijedni ilyenkor, mert nem tragédia történik, hanem változás. Fogd fel inkább lehetőségként, hogy visszatalálj önmagadhoz, megismerd magad és rájöjj, hogy ki vagy valójában. Teljesen mindegy mennyi ideig tartott ez a kapcsolat, 1 évig? 5 évig? 10 évig? Mindegy. Ne elvesztegetett időként tekints rá, mert nem az! Biztosan bőven vannak szép emlékek, amiket az ego ilyenkor hajlamos még szebbé tenni. De ne dőlj be! Pontosan tudod, érzed, hogy mikor és meddig menthető vagy meddig van értelme megpróbálni újra és újra és újra. Aztán egyszer eljön a pillanat, ahonnan nincs visszaút. 

Kellett ez az idő és tapasztalat, hogy rájöjj, hogy ez neked már nem jó. Mert eleinte biztosan jó volt és egymásra volt szükségetek. Csak időközben változtatok. És úgy tűnik, hogy másfele. Ezzel nincsen baj! Nem te vagy a hibás, vagy ő. Itt nincsen hibás fél. Biztos, hogy mindkét oldalnak a saját szemszögéből igaza van. De itt már nem az igazság a fontos… nem az számít. Az számít, hogy előre nézz, magadra fókuszálj, találd meg a középpontod. Találj vissza önmagadhoz. Ahhoz a különleges lényhez, aki vagy. És akkor megtalálod az erőt is. Azt az erőt, ami segít talpra állni, újrakezdeni és hinni abban, hogy igenis jár a jó! A boldogság! Mert biztos, hogy most nagyon nehéz. Tudom. Ezt az időszakot egyszerűen csak túl kell élni. De utána már jó lesz. Már jobban tudod, hogy mit akarsz, hogy mire van szükséged. És ha mindez megvan, akkor majd jön egy másik. Viszont ahhoz, hogy a következő jobb legyen, használd fel ezt a tudást. Tedd egésszé saját magad, mert ez az egyetlen módja annak, hogy te is egészet kapj. 

A folyamat? Amint felhagysz az egos szegény kicsi én játszmával, akkor meglátod mit kell tenned. Biztos lesznek átsírt órák-napok. Részegen töltött időszakok. Hullámvölgyek. De nem vagy egyedül!!! Ideje felvenni a kapcsolatot a régi cimbikkel is 🙂 A barátok ott vannak melletted! Támaszkodj rájuk bátran. Ők segítenek emészteni, szembe nézni, elfogadni. És végül elengedni. Itt tudsz majd talpra állni. Itt engeded meg magadnak, hogy kiszakadj az önsajnálatból és megengedd a boldogságot. 

Megint csak a hited a fontos. Higgy magadban. Higgy abban, hogy azért vagyunk itt, hogy boldogok legyünk. Felhőtlenül, árnyékok nélkül. Boldogok.

” Ha romba dőlnek legszebb álmaid,

reményeid el ne hagyjanak,

Mert sokszor a romok fölött

a legszebb virág fakad. “

Goethe