” Az élet nem magánügy. Egy történet és a benne hordozott üzenetek akkor lehetnek csak hasznosak, ha azokat másokkal is megosztjuk.”
Dan Millman – A békés harcos útja
Mint mindig, most is az elmúlt napok tapasztalatai alapján születik meg ez az írás. A hullámvölgy természetesen nálam is bőven megvan. Még felszállok arra a bizonyos hullámvasútra…
Eleinte én is puffogok, zsörtölődöm… és persze jön az ilyenkor szokásos kérdés… nekem miért is kéne okosabbnak lennem, felülemelkednem, amikor puffogni, ujjal mutogatni a másikra sokkal könnyebb!!!! Mert hát én persze, hogy tökéletes vagyok és a hiba csakis a másikban vagy a környezetben lehet. Bennem??? Ugyan.
Aztán persze kapom az ívet. :))) Mire jók a barátok, mi? És ők az igazi barátok. Nem azért, mert mindig ellenállnak, hanem mert rávilágítanak arra, amit én az adott helyzetben nem látok. Mert amíg benne vagy egy szituációban, addig nagyon erős az érzelmi befolyás és azt sem tudod merre vagy arccal. Na ilyenkor a BARÁTOK megmondják.
Kell, hogy puffogj. Nem szabad elfojtani semmit, mert utána tuti, hogy kamatostul jön vissza a legváratlanabb szituban. Nem vagyunk mi katonák… Emberek vagyunk. Érzésekkel. Belső gondolatokkal, lelki világgal. És néha nehéz. Nagyon nehéz. De amikor már eleget sajnáltad magad, ideje felállni. Ez az egos játszma mindenkinél változó, hogy mennyi ideig tart. Lehetnek órák-napok-hetek. De ez nem baj!!! Hagyd. Úgyis érzed, hogy mikor elég. És akkor majd felállsz.
Nem is tudom ezzel mi az én üzenetem?
Amit megtapasztaltam az az, hogy bizony a hitem megrogy néha velem együtt. Pedig ez kell, hogy a legerősebb legyen. Higgy magadban, az Univerzumban, abban, hogy MINDEN okkal történik, MINDEN érted van!!! Tegnap is ezt szajkóztam magamban…. Csak akkor még nem jött át ennyire, hogy ez valóban így van. Tudod, emlékszel, az számít, ami 5 év múlva is számít. Az, hogy mit kapsz az élettől, csakis tőled függ, rajtad és a gondolataidon áll. Okosan gondolj… 😉
Van egy vissza-vissza térő barátnőm. Félelmetes mennyire párhuzamosan fut az életünk úgy, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban. Még azt sem tudnám mondani, hogy hetente vagy havonta beszélünk. Tényleg teljesen esetleges. Mégis annyi, de annyi hasonlóság van… Tegnap beugrott 🙂 Bár napközben még javában a sebnyalogatós fázisomban voltam, senkit nem akartam látni, hagyjon békén az egész világ. De ő kitartott. Este dobott üzit, akkor elgondolkoztam, hogy ugyebár nincsenek véletlenek, biztosan valami üzenetet hordozunk egymásnak. Na az üzenetre még nem jöttem rá, mégis jó volt, hogy nem hagyott begubózni 🙂 Szóval köszi 🙂
Visszatérve. Amikor puffogsz és magyarázol, akkor a férfi energia dominál. Mindenkinél. Tudod, az az energia, ami tarol, rombol, erőből “gondolkozik”. Amikor már sok, mert felemészt, akkor tudsz átlendülni. Akkor jön a női, sokkal simulékonyabb energia. És ezzel tudod megváltoztatni az egész helyzetet. Mert elfogadod, belesimulsz és úgy, belülről változtatod meg. Fontos az azonosulás része is! Mert különben hogyan is érthetnéd meg??? Amivel nem tudsz azonosulni, nem tudod megismerni, nem tudod megérteni, addig változtatni, kilépni sem tudsz abból a fájó állapotból!
Azt is kezdem megérteni, hogy ne csak a saját szemszögemet nézzem. Hiszen akkor nem is érthetem meg a másikat… Ha valaki bánt, egyáltalán nem biztos, hogy téged akar bántani. Csak tudod, neki, ott belül fáj és persze, hogy rád, mint közel állóra vetíti ki. Ne vedd fel! Tudd, hogy igen, minden tükör, ez is tükör, ahogy te is tükör vagy. Reagálj úgy, ahogy te szeretnéd, hogy reagáljanak rád! A te reakciódat te tudod csak befolyásolni.
Nem azt mondom, hogy ha pofont kapsz, akkor azonnal ölelgesd meg azt, aki adta! Csak tudd leszűrni, hogy mi az, ami neked szól és mi az, ami egy belső vívódás eredménye.
Nem kell a találgatás, természetesen nem kaptam pofont 🙂 Annál nehezebb leckét kaptam. Az egész december egy türelem-játék volt. És nem a türelmemről vagyok híres. Nekem is elszakadt a cérna, mert annyi lelki pofont kaptam, hogy még most is forognék. HA! És itt jön a lényeg. A Barátok! Mert próbálták megértetni velem, ami ma reggel esett le. Közben kezeltem magam, elmélkedtem az élet nagy dolgairól. Meg jött a pucolós időszak, horror filmek tömkelege, hogy addig se kelljen gondolkozni 🙂
A folyamat: bántanak… fáj… visszabántasz… az is fáj…. minden fáj…. és amikor már szinte elviselhetetlen, akkor változik a nézőpont… és ki tudsz lépni… és felül tudsz emelkedni… mert nem kell beszállnod senki játszmájába!!! Helyezd a fókuszt magadra, higgy, haladj előre! Mindig az adott pillanatra koncentrálj, mert csak az van. Ne a múltban élj és ne is a jövőtől várd a megoldást. A megoldás benned van…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: