A változás igazsága vagy az igazság változása?

Még a megcsalásos téma kapcsán merült fel bennem ez a kérdés és azóta több összefüggésben is összefutottam vele. Van igazság? Létezik egyáltalán abszolút, objektív igazság? Szerintem igen is, meg nem is. Most ez legyen az alapgondolat, aztán meglátjuk hova jutunk vele 😉

Szerintem az igazságnak is több szintje van. Létezik a te saját, személyes igazságod, ami a tapasztalataid alapján alakult ki. Például amikor ítéletet mondasz valamiről vagy valakiről. Tudom is én… a franciák bunkók. Aztán, amikor már kicsit “magasabb” rendű igazságként nézzük, akkor talán belátod, hogy igen, fennhordják az orrukat, de alapvetően ők is emberek. ( Itt már talán összefutottál pár kedvesebb franciával is ) Aztán van az abszolút igazság, hogy ilyenkor elsősorban magadról formálsz véleményt… ne ítélkezz, minden egy. 

Amikor reagálsz egy adott helyzetre, mindig az egod az, ami válaszol. Bármiről is legyen szó. Az egod pedig a tapasztalataid alapján, amik a tudatalattidban vannak, na az alapján reagál. Mindig téged véd! Ez hasznos, csak nem mindig teljesen igaz. Ezt arra értem, hogy lehet, hogy te például sok bunkó franciával találkoztál, de attól még nem biztos hogy mind az. ( Ha már velük kezdtem példálozni… ) Ha mondjuk valahol isztok egy pohár bort és ő lekicsinyli a magyar borokat, ezt persze, hogy a szívedre veszed és támadásként éled meg. De nem az! Ő a saját népének a borait szokta iszogatni, azt szokta meg, neki az a finom, ez az ő tapasztalása. A tied meg szintén a sajátodra vonatkozik, a saját tapasztalásod. 

A beszűkült látókör és az ítélkezés a legnagyobb ellenséged. Nem hagyod, hogy az új információk, tapasztalások a maguk valójában menjenek be. Az előbb azt láttad, hogy a francia fazon eleve nagyra értékeli a saját borát és alapvetően ítéletet mond kóstolás nélkül a tiédre így persze, hogy nem fog neki annyira ízleni, míg te pedig azonnal véded a sajátodat. Látod, hogy hol a hiba?

A pici babák, meg gyerekek azok, akik ítélet nélkül, személyes tapasztalás nélkül kipróbálnak bármit és mindent. Ezért kell nekik elesni is, neked pedig hagyni, hogy elessen, mert meg kell tapasztalnia milyen az. Akkor már mondja a pajtinak, hogy hahó, az esés fáj. Addig te magad hiába mondod. Viszont ő elég nyitott és bátor, hogy kipróbálja.

Minél inkább megszoksz egy közeget, annál nehezebben éled meg a változást is. Holott bármilyen furcsán hangzik is, a változás állandó. Ez az egyetlen biztos pont ( meg a halál és az adók, tudom 🙂 ). Viccet félre téve. Azért félünk az új dolgoktól, mert az egodnak abban nincsen tapasztalata, ezért visszaránt. Nehogy belesétálj egy olyan ismeretlen helyzetbe, amit ő nem tud. Ne az ego szabályai szerint játssz mindig. A lelked kalandvágyó, vinne előre, hogy megtapasztaljon új dolgokat, lásson új csodákat. Úgy képzeld el, mintha az ego lenne az idősebb, a lélek meg a fiatalabb. Az idősebbnek a SAJÁT szemszögéből igaza van, hiszen tudja, hogy ez eddig így tökéletesen működött, minek kellene ezen változtatni. Míg a fiatal menne előre, mert érzi, hogy máshogyan könnyebb lenne. A lelkednek is igaza van. Viszont ha eltelik egy kis idő és beigazolódik, hogy a változás MINDIG ELŐRE VISZ, akkor már tudod, hogy ez az abszolút igazság. Mert a természet mindig a tökéletességre törekszik.

Az új tapasztalatokat, helyzeteket sokan “próbatételeknek” érzik. Ennek annyi valóság tartalma van, hogy igen, egy új lehetőség arra, hogy megtanulj valamit. És tudod ez a karma dolog olyan, hogy amíg te meg nem tanulod, addig fogod kapni ugyanazokat az élethelyzeteket, embereket, amíg meg nem érted, meg nem tapasztalod, meg nem tanulod. Ez egy örök körforgás. Viszont amikor könnyűnek, felszabadultnak, boldognak érzed magad, akkor tudd, hogy igen, valamit megtanultál és mehetsz tovább 🙂 Mielőtt jönne a következő lecke, kapsz egy kis jutifalit is 🙂 A körülötted lévő emberek is azért változnak vagy cserélődnek. Van, aki kipotyog, majd visszatér, vagy jönnek újak. Mindig megkapod az élettől a saját segítőidet. Ők pontosan azért vannak melletted, hogy támogassanak, adott esetben átlendítsenek abba az irányba, ami számodra mindenképp hasznos. Na de ne aggódj, biztos, hogy ezzel egy időben te is tanítasz nekik valamit. Kölcsönhatás, tudod 🙂

Ha megrekedsz az életedben, az sosem jó. Akkor tudd, hogy egoból élsz, hogy azonosítottad magad vele. Ezt ne értsd félre, nem azt mondom, hogy fél évente költözz, válts munkahelyet, kezdj új életet. A párkapcsolatban is vannak különböző fázisok, a kapcsolataid is változnak. Elmélyülnek, más vagy magasabb síkra kerülnek. Aztán ha az a személy bármiért a jövődben nem szerepel nincsen baj! Nem tragédia történt, hanem haladtál előre és neki más volt az útja. Ettől tudom, azt érzed, hogy összedőlt a világ, holott, ha 5 év múlva visszatekintesz, akkor biztos vagyok benne, hogy előrébb vitt valamilyen szempontból. Szóval ne félj! A változást a lelked, te magad akarod és csak azért, hogy neked jobb legyen. Mert minden változás abban a bizonyos 5 éves távlatban pozitív töltetű. 

” Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat. ” Ismeretlen szerző

Itt megint a hitedről van szó. Hogy higgyél saját magadban, az Univerzumban, Istenben, kinek hite szerint. De higgy. A hited tudássá válik, a tudásod pedig tapasztalássá. 

Mandala by Marc Eden