Ez egy elég megosztó bejegyzés lesz… De ezzel nincs is baj. Tudod, ebben a blogban az én gondolataimat olvasod és egyáltalán nem biztos, hogy mindig, mindenben egyetértünk. Ez így van rendjén.
Maga a téma is elég nehéz és szubjektív. Kinek mi számít megcsalásnak? Van, aki már arra ugrik, hogy ha a párja másra néz… van, akinek a kalandozások is beleférnek. Ez is olyan dolog, hogy az a két fél, akik abban a párkapcsolatban élnek, miben állapodnak meg. Mi az, ami nekik belefér.
Voltam már mindegyik szerepben. Megcsaltak, velem csaltak, vagy én csaltam. Egyik sem “hálás” szerep… Bár azt hiszem minden csak felfogás és hozzáállás kérdése… Az ember szerintem nem feltétlen monogámiára van kitalálva. Persze, ez is habitus és beállítottság kérdése.
Mióta elkezdtem ezen a spiri úton haladni, valahogy “szabadabban” értelmezem ezt a dolgot. Már tudom, hogy az egod az, ami birtokolni akar. Ez természetesen nem csak tárgyra, de személyre is vonatkozik. Kérdem én, ha a tulajdonodnak tekintesz valakit, akkor vajon az boldoggá tesz benneteket? Téged, aki uralkodik és azt, aki “alárendelt”? Nem hinném… A szabad választás joga mindenkit megillet. De tényleg. Attól még, hogy adott esetben elgyengül, vagy elkalandozik, attól te miért érzed magad kevesebbnek? Ez nem egy ellened irányuló összeesküvés elmélet része. Egyszerűen kellett a partnernek az a megtapasztalás. És hidd el, adott esetben ez egyáltalán nem gyengít a kapcsolaton, sőt… Nem egy házasságot tett új, őszintébb és sokkal meghittebb alapokra miután kiderült a turpisság.
A folyamatos ellenőrzések, telefon átvilágítás csak téged tesz tönkre. Hagyd, had élje az életét és így te is tudod a sajátodat. Ez nem azt jelenti, hogy amint kilép az ajtón, azonnal hívja azt a bizonyos harmadik felet. Egyáltalán nem is biztos, hogy van harmadik…
Tudod, a megcsalásnak is több “szintje” van… Lehet szó testi megcsalásról ( tudod, az a bizonyos csak szex volt ), lelki megcsalásról ( mással szívesebben beszélget, másnak jobban megnyílik ) és persze az érzelmi megcsalásról ( amikor már szereti is a harmadik felet ). Bármelyikről is legyen szó, nem ellened irányul. Te az “áldozat” vagy, de nem azért történt, hogy téged bántson! Lépj ki az áldozat, szegény én szerepből és értsd meg, hogy miért történt. Emelkedj felül a fájdalmadon, próbáld más szemszögből nézni. Lehet, hogy csak figyelem felhívás volt az egész. Hogy valami nem működik, valamit nem kap meg vagy csak kicsit belefásult az életbe. Ha csak kalandozott egyet, attól még nem szeret kevésbé! Az a célod, hogy magadhoz láncold vagy az, hogy mindketten boldogok legyetek? Ha mással tud olyan mélyrehatóan beszélgetni, természetes, hogy az is rosszul esik neked, de ne így nézd. Tudod, a nézőpontod az, amin bármikor tudsz változtatni… Sokkal rosszabb, ha magába fojtja… Veled szemben megválogatja a szavait, megszűri a gondolatait, mert nem akar megbántani! De ettől még mindig nem szeret kevésbé!!! Egy baráttal sokkal őszintébb lehet, mondhatni gondolkodás nélkül beszélhet… Amikor hirtelen, indulatból beszélek, biztos lehetsz abban, hogy kb a felét sem gondolom komolyan. Ott, abban a helyzetben az az érzés hatalmasodik el, de attól még nem az a meghatározó! Ha a barátaimnak nem tudnám kidumálni vagy kidühöngeni magam, sokkal nehezebb lenne itthon. Mert igenis van, hogy haragszom, sértődött vagyok vagy hisztizek. Neked az jó lenne, ha minden ilyen “most már tényleg elegem van, mit képzel magáról ez a picsa” kezdetű dühöngést végig kellene hallgatnod??? Ugyan. Ha hagyod, hogy kidumálja mással, akkor te egy összeszedettebb embert kapsz. Ez olyan nagy baj?
A saját önbizalomhiányod miatt féltékenykedsz és akarsz uralkodni. Mert azt hiszed, hogy ha bezárod és csak téged lát, nem akar semmi mást. De csak gondolj bele… Te imádhatod a gesztenyepürét, néha azért mégis jól esik egy kis somlói. ( Tudom, nem vagy gesztenyepüré… de most hirtelen jobb szemléltetés nem jutott eszembe. )
Persze, a mostani nézőpontodból teljesen jogosan érzed azt, hogy elárultak, megaláztak, hátba döftek de hidd el, hogy ez nem így van!!! Tudom… mert átéltem. Akkori párom miután megtörtént, haladt tovább. Mert tőlem már nem kapta meg azt, ami boldoggá tette. Ettől egy utolsó szemétláda? Igen? Nem hinném… Amikor én csaltam, akkor én sem éreztem magam egy utolsó szemétnek. Fájdalmat nem akartam okozni az akkori partnernek, nagyon szerettem. De egyszerűen már nem volt kihívás. Kellett az önbizalom növelés és én akkor pontosan erre használtam azt a bizonyos harmadik felet. Amikor meg én voltam a harmadik, akkor sem éreztem magam ribinek. Mert nem “elvettem” a másét! Sokkal inkább kiegészítettem, nem voltam kapcsolatromboló. Az én szemszögemből egy normál párkapcsolat volt hatalmas szabadsággal 🙂
Szóval értem. Komolyan. De miután kihisztizted magad próbáld nem egoból nézni. És nem uralkodni.
Sok alapvető női hibába beleestem én is. Telefon beszélgetéseknél hallgatóztam, folyamatosan néztem az üzeneteket, híváslistát, bármit, amiből kiindulhatok. Évekig csináltam. És ez a folyamatos kémkedés és készenlét sokkal inkább engem tett tönkre, ráadásul teljesen feleslegesen. Ez nem azt jelenti, hogy most a strucc-politikás véglet uralkodik. Hanem megértettem azt, hogy ha félre akar lépni, úgyis meg fogja tenni. És lehet, hogy sosem tudom meg. De nem is számít igazán! Az számít, aminek energiát adok. Hogy hozzám jön haza, velem tervez, én kapok csak úgy virágot, figyelmet, törődést, szeretetet, szerelmet. Ha ezt mással is megosztaná, akkor azt nem tőlem venné el! Sőt… sokkal jobban figyelne rám 😉
És ne felejtsd el azt sem, hogy az emberek akaratlanul is próbálnak megfelelni a kimondott és a ki nem mondott dolgoknak. Ezért fontos, hogy te legyél tisztában saját magaddal, a saját értékeiddel, fontosságoddal. Ne kívülről várd az önigazolást. Ha nem támasztasz elvárásokat, akkor a másik sokkal szabadabbnak érzi magát, nincs rajta a megfelelési kényszer és rajtad sem, hogy most vajon megfelel-e szerencsétlen a követelményeidnek.
Nekem az együttélés, házasság azt jelenti, hogy társamat támogatom, szeretem, mellette vagyok. Másik Felemmel elég sok dolgon mentünk keresztül együtt, egy dolog azonban mindig biztos volt. Hogy egymást akarjuk. Ezen senki és semmi nem tudott és nem is tud változtatni. Mert ez a mi döntésünk, elhatározásunk, szabad akaratunk. Mert nekünk ez jó 🙂 És figyelted? Nem azt értelmeztem, hogy tőle mit várok…
Ezért kellenek a tapasztalatok, hogy több kapcsolatod legyen, több nézőpontból lásd saját magad. Mert ezek alapján tudod meg, hogy te magad ki is vagy, milyen is vagy valójában. A lelked 🙂 Bármennyi és bármilyen kapcsolatod is volt, van vagy lesz. Mert minden azért van, hogy megismerd, megtapasztald saját magad.
Nem bántam egyáltalán 🙂 Csak azt hittem valami “különleges” ok miatt akadtál így fenn. Mármint jó értelemben 🙂
Sokkal nyitottabban kezelem ezt a kérdést, mint sokan mások, ezt tudom. De nekünk így működik, így érezzük jól magunkat.
Nekem nincs mit megemésztenem ezzel kapcsolatban, nekem más a felfogásom és érdekelt, hogy miért gondolod ezeket.
Csak nézegettem, hogy milyen posztok eléggé érdekesek, vagy érdemesek ahhoz, hogy kikerüljenek a cablogra.
Gondoltam nem bánsz egy kis eszmecserét, elvégre gondolkodó vagy és tudatról blogolsz. 🙂
Látod, pontosan ezt értettem sarkosítás alatt… Ha rossz napom van és rá van szükségem, akkor ezt bizonyára tiszteletben tartja… A kalandozás lehet egy laza flört is, ami sok ember szemében szintén megcsalás. Haza pedig nem hozza… Tudod, ésszel 🙂
Viszont most már akkor talán vissza is fordíthatnánk rád. Téged ez a téma miért zavar ennyire? Nem úgy látod, ahogy én, rendben, ezzel semmi gáz. De miért lovagolsz ezen? Mi történt, mi a baj? Lehet, hogy neked kell valamit megemésztened?
– Azzal, hogy mással osztja meg azt, ami csak egy embert illetne, hogyan tudná meg, hogy kicsoda valójában?
Nehéz dolog meghatározni, hogy hogy tudjuk megismerni saját magunkat, talán nincs is erre exakt elképzelés, de szerintem ezek azok a dolgok, amiben hiszünk, ahogy látjuk a világot és ebből következően, amit teszünk, amik a céljaink.
Képzeld el, hogy van egy rossz napod, semmi sem jön össze, hazamész fáradtan és egy dologra van szükséged, hogy ott legyen a párod, aki bátorít és melletted áll, de amikor hazaérsz, azt látod, hogy egy másik nővel van éppen, őt bátorítja, ő neki bókol. Ilyenkor is azt gondolod, hogy “nembaj drágám, tudom neked szükséged van erre, velem ne is törődj” ?
– Miért van a lelkiismeret, ha ahhoz, hogy megismerjük magunkat el kell azt folytani? Ha mondjuk ellopunk valamit, akkor jelez, hogy ez nem volt helyes, de ha megcsalunk valakit, és jelez, hogy nem helyes, akkor már le szabad folytani? Ki mondja meg, hogy mikor szabad lefolytani és mikor nem?
– Ha ma így gondolkoznak az emberek, akkor miért zuhannak magukba, amikor megcsalják őket és miért olyan nehéz felállni?
Persze, hogy van, ami kimaradt 🙂
Miért ne lenne olyan, hogy miénk? Erős, stabil a kapcsolatunk, pont ez az, amit külső tényező nem tud megingatni. Ésszel, normális kereteken belül nagyon sok dolog beleférhet. Amíg megvan a tisztelet, megbecsülés,szeretet, figyelem stb, addig nincsen semmi baj. Viszont… Persze, hogy rosszul esne. De ha neki erre van szüksége, mert tudom is én, akkor ki vagyok én, hogy egy kapcsolat börtönébe zárjam?
Ha sarkosítunk vagy belemegyünk a végletekbe, bizonyára gond nélkül kiforgathatóak a szavaim 🙂
Neked más a tapasztalatod, más a személyes igazságod. De ismétlem, ettől nem igazabb egyik a másiknál 😉
Nem éreztem semmi negatívumot 🙂 Tetszenek a gondolataid, de mint olvashattad is, nem teljesen értek egyet. A megteheti nem egyenlő azzal, hogy “kell” vagy hogy ténylegesen meg is teszi.
Próbálok sorban haladni 🙂
Nem hiszek a sírig tartó hűségben. Szerintem az elfojtáshoz, képmutatáshoz, hazugsághoz vezet. Az, hogy valaki a testét, gondolatait megosztja, az az ő személyes választása. Ha emiatt bűntudatot érez, nos azt lehet, hogy enyhíti ez az írás, de nem oldja fel. A bűntudat pontosan a lelkiismeret miatt van, mert a lelkével nem összeegyeztethető dolgot tett viszont így legalább megértette, megtapasztalta, hogy ő maga kicsoda valójában. Ha maradunk a materiális síkon, akkor ösztön szinten biztos, hogy megkívánsz mást is, de ettől még nem biztos, hogy meg is teszed. Van, akinek belefér, van, akinek nem.
Engem nagyon régen csaltak meg, így az már nem motivál, hogy azt bármilyen szinten feloldjam.
Az emberek most is így gondolkoznak, csak nem merik nyíltan kimondani, felvállalni. Pontosan ebből él a magyar lányok többsége… Ami szintén nem elítélendő, sok összetevős dolog.
A párom tudja, hogy mi az én szubjektív véleményem és hidd el, így sokkal szabadabbnak érzi magát. Már nem kérdezősködöm, kutakodom, így neki sem kell hazudni. Bár nem hinném, hogy bármerre is ment volna közel 10 év alatt.
Elhiszem, hogy van, akit ez a meglátás megbotránkoztat. Semmi baj. Ők nem így látják. Nekik más a véleményük. Attól még egyik sem igazabb a másiknál.
Mindegyik kapcsolat, mindegyik félrelépés ( ha van ) más és más. Amíg 2 ember boldog és egyetértésben van, addig jó 🙂
Érdekes a meglátásod és talán sokak számára szimpatikus lehet hiszen próbálod levenni a vállukról a bűntudatod egy örök érvényű dolog megsértéséért. A hűség az olyan dolog, ami nem véletlenül adatott, s ha ezt valaki megszegi, a lelkiismerete mindig jelezni fog (kivéve talán ha már annyira mélyen van). Nem lehet, hogy azért gondolod ezt, hogy ne gyötörjön a bűntudat, vagy a csalódás, hogy téged is megcsaltak?
Ez már filozófikus, de mi lenne, ha midenki így gondolkodna? Teljes káosz (nagyobb, mint most, de most legalább vannak, akik a hűséget a kapcsolat alapjának tartják).
Te úgy mész bele egy kapcsolatba, hogy tudja a másik fél is, hogy “kalandozni” lehet?
Ha a testedet, az érzelmeidet, vagy a legmélyebb gondolataidat odaadhatod másnak, akkor odaadhatod a pénzed is, a gyerekeid, a házad, az értékeid, esetleg olyan dolgokat is, amit a pároddal közösen építettetek fel? Ha nem, akkor a testedet miért adhatod? Ha igen, akkor tudja és helyesli a párod, hogy nincsen “miénk”, mert azt, vagy abból bármikor adhatsz egy harmadik személynek, akinek semmi köze hozzá?
Remélem nem hatnak ítélkezőnek, vagy lenézőnek a kérdéseim, csak további gondolkozásra szerettelek volna sarkallni.