Az optimista szó hallatán rögtön olyan kép ugrik be nekem, hogy az az ember mosolyog, boldog, gondtalan. Valóban ezt is jelenti???
Optimistának vallom magam. Na de nem azért, mert az élet mindig csak jót tartogat 🙂 vannak nehéz pillanatok, korszakok, de egyszerűen biztos vagyok abban, hogy ez átmeneti. Mert ennek az életnek nevezett játékban nem az a cél, hogy mindig minden flottul menjen, azonnal megkapjam amit kigondolok. Észrevetted már te is biztos, hogy amire várni kell vagy amiért gürizni kell, sokkal jobban értékeled, megbecsülöd, stb. Mert egyszerűen ilyenek vagyunk. Nem értékeljük azt, ami az ölünkbe pottyan!
Csak gondolj bele, ha mindig és minden a vágyaink szerint történne… Elsőre tuti, hogy tetszene, de egy idő után unalmassá válna. Nincsen ellenhatás, így fejlődni sem tudsz! Pedig pont ez a lényeg. A fejlődés. Mindannyian tartunk valami cél felé. Vannak kisebb és nagyobb célok is. Mi a fő? Hát persze, hogy az, hogy boldog légy! Mindenkinek ez a célja. Csak tök jó lenne időben belátni, hogy nem akkor leszel boldog, ha megkapsz mindent. Nem a tárgyak, nem a kézzel fogható dolgok tesznek boldoggá. Hanem az, amit pénzen nem lehet megvenni, azok a fogalmak, érzések, amiket nem tudsz kierőszakolni. A szeretet, a szerelem, a barátság. Ezek mind-mind érzések, amik benned vannak!
Az az alapvető különbség optimista és pesszimista között, hogy az életüket a tapasztalataik alapján milyennek ítélik meg. ( Tudod, a tudatalatti raktárban mi van túlsúlyban… Lásd: Tudat bejegyzés ) Ugyanúgy megtapasztalnak minden emberi érzést! Csak a fókuszukat arra fordítják, amikben megtalálják az önigazolást. Mi emberek sarkosítunk jóra és rosszra. De igazából mindegy. Teljesen mindegy, hogy milyen beállítottságú vagy, mert aminek meg kell történnie úgyis megtörténik. Maximum a saját reakciódat tudod finomítani, irányítani, ha úgy tetszik.
Viszont amint kezdesz tudatossá válni, rájössz, hogy te magad vagy az ok. Te vagy, aki irányítja a saját életét. Te vagy az, aki dönt arról, hogy mit szeretne megtapasztalni. Ugyanazt az élményt különböző tudatossági szinten különbözőképpen éled meg.
Pl. eleinte mindig a környezetünket, egy külső embert/tényezőt okolunk amiatt, ami velünk történik. Aztán, amikor kicsit mélyebbre ásol, kezded belátni, hogy na…. lehet, hogy nekem is szerepem volt ebben? A folyamat felszínét kezded súrolni. Ha még mélyebbre ásol, már jobban rálátsz, megérted, hogy mikor és mivel provokáltad ki azt a helyzetet, amiben éppen vagy. Ha pedig még ennél is mélyebbre ásol, megérted. Igazán átérzed a saját felelősségednek a súlyát. Amikor már belátod, hogy valóban te vagy a kiváltó ok és veled csak és kizárólag olyan dolgok történnek, amiket valami miatt meg akarsz tapasztalni.
Ezért írtam már nem egyszer ezt a gondolat-szó-tett dolgot. Mert amit gondolsz, azt fogod mondani és az fog megtörténni veled.
Nincsen semmi baj azzal, ha rossz kedved van. Ettől még lehetsz optimista 😉 Annyit tegyél meg, hogy ne fojtsd el. Ne játszd meg a happységet, mert az nem lenne igaz. Ha bal lábbal kelsz fel, ez van. Ha kibillensz az egyensúlyodból, ez van. Szarni rá. Majd visszatalálsz! Tudod, simulj bele a helyzetbe, engedd át magad az érzésnek és amikor már eleget sajnáltad magad, állj fel. Haladj tovább! Nem az a lényeg, hogy hányszor és mekkora pofont kapsz. Mert mindig csak annyit, amennyit elbírsz… Megtapasztaltad? Megértetted miért történt? Megtanultad belőle amit meg kellett tanulnod? Nagyszerű! 😀 Akkor jöhet a jó időszak! 😀
Minél tudatosabb vagy, annál inkább tudod irányítani az életedet a kívánt cél felé. De ez nem fogja kizárni a negatív élményeket. Ha az életet választod, kapsz jót is meg rosszat is. Nincs szelektálás. De ezzel nincs is baj 🙂
Mert tudod, az számít, ami 5 év múlva is számítani fog. A többi tényleg csak egy kisebb hullámvölgy. És amennyire lenn vagy most, annyira fenn leszel. És akkor már tudod értékelni is. Csak sose felejtsd el honnan indultál és hova tartasz és közben maradj meg önmagad.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: