Barátság

Mindenki azonnal asszociál valakire vagy valamire a barátság szó hallatán.

Mégsem annyira egyértelmű. Megnéztem, mint definíciót is 🙂

“Lelkek összhangján alapuló kölcsönös viszony azok között, akik hátsó szándék nélkül becsülik egymást, egymás bánatában és örömében osztoznak és segítik egymást, bármely áldozat árán kitartanak egymás mellett és egymásért.” Írja a Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára

Ezzel egyetértek, bár talán inkább arra hivatott ez a blog, hogy az én saját gondolataimat és véleményemet mondjam el ebben a témában.

Elég nehéz megfogalmazni, hogy kit is tekintek barátomnak. A sablon rám is érvényes; támogasson, álljon mellettem a bajban, lehessen rá számítani, legyenek közös élményeink, legyen a bizalmasom, adott esetben lelki szemetesládám és egyszerűen csak tudjam, hogy ha hajnali 2-kor felhívom, hogy ég a ház, akkor azt kérdezze meg, hogy mekkora vödör vizet hozzon… Ez természetesen oda-vissza működő dolog! Egy ilyen kapcsolat nem pár nap alatt alakul ki, hiszen nekem a bizalom kérdése nem azonnali. Szépen, fokozatosan, napról-napra épül fel.

A véleményünk sem kell, hogy mindenben egyezzen, hiszen különböző emberek vagyunk, különböző tapasztalatokkal, élményekkel a hátunk mögött. A “bólogató” barát nem barát! Egyrészt akkor nem lehet őszinte, másrészt meg ha folyamatosan egyetértő ember áll mellettem, akkor nem tudnánk fejlődni egymás által. Nem azért kell az ellenállás, hogy veszekedjünk egy kicsit. Azért kell és szükségszerű az ellenállás, mert mások vagyunk, eltérő véleményekkel, meglátásokkal. Ettől nem lesz kevésbé értékes, vagy fontos. Pont ettől válik azzá! Mert itt, a nézőpont különbségnél derül ki, hogy barát vagy sem. Mert nem az fog számítani, hogy kinek van igaza. A saját nézőpontjából mindenkinek igaza van. A barátság próbája az, hogy mi a fontosabb? A saját igazam, vagy a kapcsolat.

Aki ismer, az tudja, hogy elég erős személyiség vagyok, határozott állásponttal, amiből nagyon nehezen engedek. Az ész érvek meggyőznek, ha látom az igazság alapjukat. Van, amiben lehet rám hatni, van amiből pedig egy tapodtat sem engedek. ( Húúú…. Most így végiggondolva, nem egyszerű a barátomnak lenni… )

Barátból nincsen sok. Nem is biztos, hogy kell… Szerintem a baráti kör sem azt jelenti, hogy mindenkivel ugyanannyira vagyunk jóban. Pontosan tudom, hogy adott esetben mikor melyik barátomat hívom fel. De ettől nem lesz fontosabb egyik a másiknál. Ha bármilyen vita van, akkor bizonyára kell pár nap, amíg puffogunk kicsit egymásra, aztán megbeszéljük és mehet minden a maga útján. Ez nem gyengíti, hanem adott esetben még erősíti is a kapcsolatot. Néha kicsit el kell távolodni, megérezni a másik hiányát, hogy kiderüljön mennyire számít. Pont mint a párkapcsolatnál. Hiszen ez is tud olyan erős lenni, max az intimitás nem szerepel a repertoárban 😀 Na meg a barátokkal akkor találkozom, amikor kedvem van. De tényleg. Volt már olyan, amikor egyiküket felhívtam, hogy megyek, aztán mégsem érkeztem meg. Szerencsémre elég jól ismer és tudja, hogy nem ellene irányult, hanem így alakult. Amikor hívtam, biztos voltam benne, hogy menni fogok és ez tök jó ötlet. Pár óra elteltével valahogy más lett a kedvem, inkább befordulósabb, senkit nem akarok látni. És láss csodát, megértette, sőt mi több, tolerálta! 

Bizonyára vannak különböző mélységei a barátságoknak. Bár nem gondolnám, hogy ettől az egyik többet ér, mint a másik. Meg hát minek is kéne hasonlítgatnunk? Minden ember más, így minden kapcsolat más. Ha valaki jelen van az életemben, akkor mindenképpen fontos! Az, hogy milyen sűrűn találkozunk, azt nálam maximálisan a helyzet adja. Van, hogy felszívódom, napokra, akár hetekre is, de ez annyira nem is érdekes szerintem. Mert én tudom, hogy ők ott vannak és nagyon remélem, hogy ők is tudják, hogy én is ott vagyok, ha kellek. Csak egy telefon 😉

A férfi-nő barátság dologban mind a mai napig kicsit bizonytalan vagyok. Volt fiú barátom. A bátyámnak tekintettem és mind a mai napig ha beszélünk telefonon, mintha mi sem történt volna vesszük fel a fonalat, holott az a szoros barátság már tízen éve megszakadt. Nincs meg a napi kapcsolat. De róla is tudom, hogy ha felhívnám, hogy ég a ház, ha mást nem is, de tűzoltót tuti küldene 😀 Hallottam valós, működő férfi-nő barátságról, de én nem vagyok biztos abban, hogy valóban szexuális feszültség mentes, őszinte tud lenni. De, mint tudjátok, ez az én véleményem, nem kell egyetértenetek 🙂 Majd lehet jobban belemélyedek ebbe is egy másik téma alkalmával…

Ez most a meglévő barátaimról szól és a velük kialakított kapcsolatomról 😉

Szóval, ti hárman! Encsi, Nati, Timcsi! Köszi, hogy vagytok, toleráltok és hogy a barátaimnak mondhatlak titeket 🙂