Rosszkedv

Na most nekem van rossz kedvem. Olyan igazi sebnyalogatós, szegény én érzés…

Hetek óta csak döcög a szekerem, ami amúgy ha nem is vágtázni, de legalább haladni szokott. Nekem is nehéz ez az egyszer fenn-egyszer lenn… Az általam megismert összes praktikát bevetettem már… Papírka égetés, szimbólum, kétpontozás, kezelés, meditáció, elengedés. A kedvemet is sikerült eddig szinten tartani. Jó kaja, kedvenc muzsika, bandázás. Amit eddig megosztottam veletek, azt mind mind alkalmaztam.

Azért írom ezt a blogot, mert ahogy kiírom, közben rendszerezem magamban és talán rájövök arra, hogy mi is a probléma valódi oka. Lehet, hogy valamit nem látok?

Kicsit értetlenül nézem mostanság a facebook-ot is. Tele van fidesz-nemfidesz-tüntetés-hőzöngés témával. Ezt sem értem igazán. Ha annyi embernek elege van ebből a rendszerből, akkor miért nem lehet összefogni, egy mindenre kiterjedő tüntetést szervezni és olyan opcióval előállni, ami működik? Persze, én tudom, hogy sokkal könnyebb magyarázni a mostani politikára. Csak ez nem probléma megoldás… pont annak adunk így energiát, amit nem akarunk. Ezért lenne fontos kitalálni, hogy hogyan tovább és arra fókuszálni…

Vagy csak én érzem a változás szelét? Mindig amikor így “megállok”, amikor nem jön úgy a pénz, akkor valami változik. Ez tök jó, mert mindig jobb lesz, ezért történik. Csak ezt az időszakot átvészelni kicsit necces. Próbálom a magam szintjén tudatosan nézni a világot, megérteni az ok-okozatot. De ha én vagyok az ok, akkor ezt most miért is kell megtapasztalnom? Holott valami teljesen mást akarnék… Vagy azt is csak egoból? Félelmetes, hogy a saját kis lelkemet nem értem… Mert ugyebár a lelked dönt, teremt, idézi elő az okozatot. Valamit rosszul csinálok???

Amikor kezdem feladni és igazán elhatalmasodik rajtam a szegény én, akkor szokott jönni a fordulat. Csak tudnám, hogy akkor mi is zajlik a háttérben? Miért kell eljutnom odáig, hogy ennyire kedvetlenül, unottan keljek fel??? Az egész nap olyan pfujjjj…. Hagyom, had történjen. Végig fut ez az érzés, próbálom a legkevesebb ellenállással hagyni, és igen, én is sajnálom magam… Aztán megunom! Mert ez az önsajnáló, sebnyalogató, unott csaj nem én vagyok!!!!

Szerintem ma kihagyom a jógát. Megkezelem magam, kétpont, meditálás, kaja, muzsika… Aztán hajrá. Valahol biztosan túljutok a holtponton és elindulok felfelé. Mert ebben tutira biztos vagyok! Biztos vagyok abban, hogy az energikus, boldog Kriszti a valós! Amikor a zsigereimben érzem, hogy tele vagyok energiával és olyan okot generálok, aminek az okozatát igazán meg akarom tapasztalni!

Látjátok? Nekem is van ilyen. Mint mindenkinek. Annyi a különbség, hogy próbálom megfejteni az okát, mert így tudom tudatossá tenni és megváltoztatni. Ennyi az egész. Belesimulni a helyzetedbe, megélni, aztán megváltoztatni. Így lehetünk mi magunk a változás. Erre szolgál az a bizonyos rosszkedv 😉

Szóval hajrá, hajrá!