Aktívan tanulom ezt kezelni.
Borzasztó nehéz… A saját és a körülötted lévő emberek életét nagyon komoly szinten meg tudja keseríteni. Chopránál olvastam, hogy amikor csak és kizárólag a fizikai világot, a fizikai testedet fogadod el, mint létező dolgot, akkor elkülönülsz az egésztől, az egységtől, a mindentől.
Azt hiszem ilyenkor van az a bizonyos anyagi javak felhalmozása, amikor semmi nem elég. Amikor nem tudsz hátradőlni és élvezni azt, ami van. Mindig más, mindig több kell… Soha, semmi nem elég. Mindig lesz egy jobb telefon, egy újabb autó, egy csillogóbb, trendibb műszaki vacak! Hát ebből az állapotból soha nem lehet “kijönni”? Tovább fejlődni, a dolgok, az élet mélyére tekinteni???? Hogy a fenébe lehet így élni???? Nagyon csalódott, elkeseredett és reményvesztett vagyok 🙁
Mert a jövőbe nézek… Csak hát ilyen helyzetekben borzasztó nehéz abban a jelenben maradni, amiben ilyen hatalmas ellentét van. Kéne valami gondolat, ami feloldja és megnyugszom. Próbálom előkaparni minden eddigi ismeretemet és tudásomat.
Aki körülötted van, tükröt tart. Ő is egy rész belőled, mégha az a másik ezt nem is fogadja el. Ami érzést kelt, az is benned van gyárilag, ő csak a kanóc. Akkor talán én látom rosszul??? Mármint, igenis van olyan részem, aminek ez, a látszat igenis fontos. Akkor ezt a részemet kell megszeretnem, fénybe állítani és így tiszta tudattal bevonni. Hogy ki tudjak lépni az ego játszmájából? Talán. Megpróbálom.Hiszen ahol nincs rend és harmónia, onnan hiányzik a tudatosság, tiszta tudat. Na ilyen, amikor megpróbálod tudatosabban élni az életet…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: