Párkapcsolat

A család. Párkapcsolat. Alapvetően ez a legkisebb társadalmi egység. Ha ebben zavar van, akkor az egészben az lesz. Mindennek a család az alapja! A minták, nevelés, erkölcs, normák. Ezt mind mind gyerekként kaptuk meg a szüleinktől, meghatároz minket. Ezeken a beidegződéseken nagyon nehéz változtatni. Néha mégis kell…

13-14 éves koromig azt hiszem a normál, burkot adó családi háttérrel rendelkeztem, az alapjaim stabilak szerencsére. Az, hogy mennyire jó, majd az idő eldönti, bár nem panaszkodom 🙂

Az erkölcsi normákat mindig a nő határozza meg. Azt, hogy mi fér bele, mit lehet, mit nem lehet, ez csakis a nőn múlik! A férfi próbálkozik, tervezget, néha talán álomvilágban él. A stabilitást és a felelősséget így egyértelműen mi érezzük, hiszen a gyerekszülés is ránk hárul… Mi hordjuk 9 hónapig a szívünk alatt… ( már akkor belőlünk táplálkozik, rajtunk keresztül látja a világot ) a természet megadja az időt, hogy valóban megérjünk, felnőjünk a feladathoz. A bennünk zajló változást egy férfi sem képes megérteni, átérezni, mert ez lehetetlen! Mellettünk lehet, támogathat mindenben, de az érzést mi érezzük. Ők nem erre vannak berendezkedve… 

Ők elmennek vadászni, míg a nő otthon marad a családi tűznél. Alap esetben ez most is így van. Már a 2 keresős családmodell az életszerű, de ez nem azt jelenti, hogy az otthoni dolgokkal nem kell foglalkozni! Igen, nekünk, nőknek sokkal több a dolgunk. De ezt is meg lehet oldani! Simán meg lehet találni az egyensúlyt a munka-család-gyerek-párkapcsolat sokszögben. Ehhez kell a támogató társ, hogy legyen “csajos program”, kettesben töltött idő, stb. Amikor mindenki megkapja azt, amire szüksége van. Ehhez nekünk is biztosítani kell, amire a férfinak van szüksége… Adok-kapok. 

Minden kapcsolat más és más. Valahol a külön bulizás is belefér, valahol a külön vásárlás sem. Az, hogy mitől és hogyan működik egy kapcsolat, 2 emberen múlik. Ha mindkettő elégedett, boldog, társától megkapja amire szüksége van, amit szeretne, akkor szerintem az egy jól működő kapcsolat. Együtt is boldogok, de megtartják saját személyiségüket is. Nem szabad elnyomni a másikat. Már megint az elfogadás, igen. Ha elfogadod és nem követelsz, sokkal könnyebb. Így is célt tudsz érni! Csak a hiszti-balhé rész kimarad. 

Régebben úgy gondoltam, hogy a párok egy hálószobában, egy ágyban alszanak. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy minden rendben, mégis külön ágyban hajtjuk álomra a fejünket. Szinte természetellenes ( Anyumék persze, hogy egy ágyban aludtak… a minták… ) a külön alvás. Na azóta változott 🙂 Egy ideje külön ágyban alszunk Másik Felemmel. Meglepődtél? Hát én is. Főleg azon, hogy így egyszerűen jobb! Elférünk, ő a kemény matracot szereti, én a puhát, nem közös energia burkon osztozunk alvás közben, így pihentetőbb mindkettőnknek. Filmezés, tévézés ugyanúgy összebújva, minden rendben! Csak az alvás nekünk így kényelmesebb. Látod? Egyedül rajtunk múlik, hogy mi a norma egy kapcsolatban.

Azt is sokszor hallom, hogy a változást mindig a nők provokálják. Valóban. Mi sokkal inkább együtt tudunk működni a természettel. Hiszen egyedül a változás állandó. Mi vagyunk a mozgatórugó! Hogy merre megy egy kapcsolat, 2 emberen múlik, de az irányt a nő adja.  Nagyon fontosnak tartom, hogy a mi erkölcsi ítéletünk rendben legyen, mert ez fogja meghatározni a család erkölcseit. Nem kell kolostorba vonulni, mély vallásosságba burkolózni, vagy strucc-politikát alkalmazni. A mindennapi életben, élethelyzetben kell tudnod mi az, ami még belefér…

Ahogy ma gondolkozol, meghatározza a holnapodat. Amit ma elképzelsz, azt teremted meg. Amilyen mintát mutatsz, azt fogják követni a gyerekeid. Élj úgy, ahogyan szeretnéd, hogy a gyereked éljen! Mutass neki olyan mintát, amit büszkén vállalhat, mind erkölcsileg, mind morálisan.